Gyakori kérdések a mediáció során

A mediátor munkája mennyiben különbözik egy jó pszichológusétól, itt az eredményességre gondolok?

Teljesen más: a pszichológus “lélekbúvár”, a lelki folyamatokat és – a múlt eseményeiből építkezve – az ok-okozati összefüggéseket igyekszik feltárni. Terápiás segítséget tud a feleknek nyújtani. A mediátor abszolút eredménycentrikus: az “itt és most”-ra fókuszálva a konkrét konfliktus jövőre mutató megoldásainak keresésében segíti a feleket. Az más kérdés, hogy a mediáció során átélt élményeknek jó hatása lehet a felek egymás közötti kapcsolatára, együttműködésére.

Egyes vélemények szerint azért nem terjed el ez a szakma, mert nem értik meg, hogy pontosan micsoda. Ön szerint is igaz?

Lehet benne igazság annak ellenére, hogy még 2002-ben (!) született meg a törvény a közvetítői tevékenységről, és azóta a médiában is egyre gyakrabban beszélnek róla. Azt gondolom, azért nem általánosan elfogadott még az, hogy az emberek rögtön mediátorhoz forduljanak, ha nem tudják megoldani konfliktusaikat, mert ehhez szemléletváltozásra van szükség, amelyet pedig meggyőződésem, hogy egyrészt a szülők tudnak először magukban, aztán a gyermekeikkel való viselkedésükben, hozzáállásukban megváltoztatni. Másik oldalról viszont a kis közösségeknek – az óvodának, iskolának – lehetne óriási szerepe az alternatív vitarendezés és a resztoratív (helyreállító) módszerek alapjainak letételében. Mindezek után fogja majd a gyerek is másképpen kezelni a konfliktusait. Tehát valószínűleg fel kell még nőnie 1-2 ilyen szellemben nevelt generációnak ahhoz, hogy természetes legyen számukra – konfliktushelyzetben – a mediátorhoz fordulás. Ez egy hosszú folyamat, nem megy máról holnapra.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó mediátornak?

Első és legfontosabb talán, az, hogy legyen önismerete, tudja különösen azt, hogy neki magának milyen a viszonya a konfliktusokhoz, milyen konfliktuskezelési módszerei vannak, mennyire kompromisszumkész. Szükséges kompetenciák: empátia, aktív és értő figyelem, érzékenység, segítőkészség, türelem, tolerancia, együttműködés, jó kommunikációs készség, stb. A bizalmi légkör megteremtésének készsége is alap.

Elsősorban bíróságok mellett működnek most mediátorok?

Nem, ez egy sajátos terület; működhetnek a bíróságon is; ők a bírósági közvetítői tevékenységet végző – ilyen irányú képzésben részesült – kijelölt bírósági titkárok. Sokkal több a azonban a piaci alapon működő, független – névjegyzékbe vett – mediátor. Természetesen elvben igénybe vehető – megfelelő képzettséggel rendelkező és névjegyzékbe vett – mediátor az oktatásban, egészségügyben, büntetőeljárásban, munkaügyben, gyermekvédelemben.

Bárki lehet mediátor? Mediálhat valaki jól előképzettség nélkül?

Előképzettség nélkül semmiképpen. A lehetőség minden felsőfokú végzettséggel rendelkező személy számára adott, részt kell vennie egy legalább 60 órás mediációs képzésen (de ez az óraszám csak az alap, ez nem elegendő a mediálás megkezdéséhez) – általában az ún. segítő szakmákból érkeznek a szakemberek. Ez egy külön szakma, aminek megvannak a maga szabályai, technikája és etikája. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nem tud mindenki jó mediátorrá válni, mert kell hozzá a sok tanult és fejleszthető készség és gyakorlat mellett ösztönös érzék is. Meggyőződésem, hogy kulcsfontosságú – mint minden más szakmánál – a szenvedély: hogy valaki szívügyének tekintse az alternatív vitarendezésnek ezt a módját, mint az emberek közötti béketeremtésben közreműködés eszközét.

Hogyan mutatkozhat meg a jó mediátor munkájának eredménye két ember között?

A legnyilvánvalóbban abban, ha a mediáció végére megszületik a – mindkét fél számára kielégítő, win-win helyzetet tükröző – megállapodás. De ez értelemszerűen nem csak a mediátortól függ, ő “csupán” a folyamatért, a bizalmi légkör megteremtéséért felelős; a konfliktus kimenetele a felek felelőssége, az ő hajlandóságukon, személyiségükön, érzelmi intelligenciájukon is múlik. Az eredmény nem mindig kézzelfogható, de általános tapasztalat, hogy elkezdődik a felek között a párbeszéd és elindul a gondolati váltás a fejekben. Ezt már sikernek érzem. Az is megeshet, hogy a feleknek az aktuális vitában nem sikerül zöld ágra vergődniük egymással, viszont – éppen a szemléletváltozás hatására – egy másik konfliktushoz már más lesz a viszonyuk.

Mennyi idő, hány alkalom kell ahhoz, hogy a mediációs ülésen résztvevők érezzék az első sikereket?

Ez a feleken múlik. A mediációs tárgyalás hozzávetőlegesen 3 óra hosszat tart, akkor eredményes, ha annak végére megszületik az egyezség. Ha ez egy-két alkalommal nem jön létre, akkor igyekezni kell a lehető legrövidebb időn belül újra összeülni, különben gyakorlatilag elölről kehet kezdeni a felekkel való munkát. A felkérést követő 4 hónap elteltével a közvetítői eljárás a törvény erejénél fogva befejeződik. Természetesen ilyenkor lehetősége van a feleknek ismételten felkérni ugyanazt a mediátort a folytatásra.

Személyesen milyen eset volt, amire büszke?

Ha lehet ilyet mondani, minden ügyfelemre büszke vagyok, aki eljön a mediációra, erőfeszítéseket tesz a komfortzónájából kilépésre, a másik fél álláspontjának meghallására, és annak hatására bizonyos dolgokról való lemondásra

Jogászként/ügyvédként mi vonzott ebbe az irányba?

Amikor ügyvédként az egyik felet képviseltem, mindig motoszkált bennem az érzés, hogy – nyilvánvalóan – nem lehet az a teljes igazság, amit az én ügyfelem előad, hogy a másik félnek is van „igazsága”, és valahol kettejük között lenne a jó megoldás. Persze közös megegyezés természetesen nem csak mediáció során jöhet létre, hanem úgy is, hogy a felek a saját ügyvédjeikkel együtt, négyen összeülnek, és tárgyalás eredményeképpen születik meg a megegyezés. Ez teljesen más pozicionált folyamat eredménye lesz, és tapasztalatom szerint a tárgyalás során az ügyvédeknek nem feltétlenül az a céljuk, hogy egy, a mindkét fél számára legoptimálisabb megállapodás jöjjön létre, hanem az, hogy legyőzzék a másikat (és egymást) – mindenáron –, ezzel a saját ügyfelüknek is bizonyítva azt, hogy ők mindent megtesznek ügyfelük érdekében. És mindaz, ami a végén ebből kisül, az igazából egyik félnek sem az érdeke, nem az ő megállapodásuk, hanem az ügyvédek egymásnak feszülésének izzadt eredménye.

Tapasztalatait tudja otthon, a családja körében használni?

Hogyne! Gyermekeim nagyon nyitottak erre, rendszeresen alkalmazom a módszert a köztük levő konfliktusok elsimítására, illetve magát a szemléletet igyekszem szóval, de főként tettekkel átadni nekik. Továbbmegyek: a saját életvezetésem is más lett: teljesen máshogy állok hozzá az emberekhez, szituációkhoz, jóval kevesebbet ítélkezek emberek fölött, motivációt, szükségleteket keresek a tettek mögött. Ma már úgy látom, hogy a mediáció sokkal több, mint egy konfliktuskezelési módszer; az általa adott szemlélet egy jóval pozitívabb életmódot eredményez!

Vajon a mediál és a meditál között lévő 1 betű különbség véletlen? Van összefüggés a két dolog között?

Az égvilágon semmi! Azonban ez nem zavarja időnként az embereket abban, hogy összekeverjék a két szót (ez is igazolása annak, hogy még mindig kevesen ismerik ennek a módszernek a lehetőségét).

Vannak, akik pénzkidobásnak vagy időhúzásnak tartják a mediátor bevonását. Ön mit gondol erről?

Semmiképpen nem tartom pénzkidobásnak, hiszen, ha a felek tényleg nyitottak a kompromisszumra, akkor 2-3 ülés után megszülethet az egyezség, amely kb. egy alkalmanként 3 órás folyamat eredménye lesz. Az óradíjat a felek közösen rendezik. Ezzel szemben az ügyvédhez járás, illetve a pereskedés illetéke, egyéb költsége összehasonlíthatatlanul magasabb összeget tesz ki a végére. És akkor még nem mondtunk semmit az egyéb – lelki, érzelmi, idő- tényezőkről, a kapcsolat megmaradásáról, amelyek mind-mind a mediáció mellett szólnak (a pereskedéssel szemben).