Mediáció a jogellenes nemzetközi gyermekelviteli ügyekben

A nemzetközi gyermekelvitel egy olyan terjedő jelenség, amely különösen fájdalmas következményekkel jár: a gyermekek arra kényszerülnek, hogy elhagyják a családi környezetet, illetve sok esetben kényszerből születési országukat vagy lakóhelyüket is.

Ezekért a gyermekekért nem csak a két szülő, hanem két különböző állam és két különböző jogrend is összeütközésbe kerül.

A személyek szabad mozgása és a növekvő migráció fokozatosan a vegyes házasságok számának emelkedéséhez vezetett.

Számos – jogi, pszichológiai és szociológiai – nagyon nehezen rendezhető aspektusa van a családok felbomlásának és szétválásának, abban az esetben, ha az eltérő nemzetiség és lakóhely okozza a konfliktust.

A nemzetközi családi mediáció olyan terület, amely növekvő fontosságú, és nem csak a már felmerült súlyos, nemzetközi gyermekelvitelhez vezető konfliktusok megoldásának eszköze, hanem egy megelőzési módszer, továbbá egyik módja a gyermekek megóvásának az egyik szülővel való kötelék megszakadása, vagy rosszabb esetben a jogellenes elvitel okozta trauma veszélyétől.

Valójában, bár vannak nemzetközi egyezmények, amelyek célja gyermek visszatérésének megkönnyítése a szokásos tartózkodás helye szerinti országba a gyermek érdekeinek sérelme nélkül, ezen jogeszközök alkalmazása nem mindig egyszerű vagy gyors az adott ügyben

Sok probléma ered az alkalmazandó jog körüli bizonytalanságból, a joghatósági konfliktusokból, illetve a vegyes párok jogainak és kötelezettségeinek elégtelen ismeretéből

Ezért 2014. április 15-én Strasbourg-ban egy európai szintű információs kampány indult a vegyes párok tagjai által a különválást vagy a válást követően maguknak követelt gyermekek témájáról.

Ennek része egy multimédiás kampány is, amely két témára összpontosít: egyrészt a gyermekfelügyeletre és a láthatási jogokra, másrészt a szülő általi jogellenes gyermekelvitelre.

A kezdeményezés célja a vegyes párok tájékoztatása az uniós jogszabályokról, az ismeretterjesztés a szülői felelősségről és a nemzetközi gyermekelvitelek megelőzése, azzal a fő célkitűzéssel, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján mindkét szülővel rendszeres és személyes kapcsolattartásra jogosult gyermek legfőbb érdekét védje.

A jogellenes gyermekelviteli ügyek – mint ahogyan az a fentiekben is olvasható – kiemelt figyelmet érdemelnek az EU minden egyes tagállamától és nagyon fontos, hogy ezen a területen is megfelelő teret nyerjen a mediáció alkalmazása.

A kiadvány szerzői:

Mary Caroll – MiKK, Németország
Ute Briant, AMORIFE International, Franciaország
Dr. Németh Zoltán, Igazságügyi Minisztérium
Dr. Vajna Virág, mediátor
Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta bíró, Szegedi Törvényszék

A kiadvány főbb részei:

A könyv első részében a szakemberek általános kitekintést kaphatnak a mediációról, a jogellenes gyermekelviteli fogalmi és jogszabályi hátteréről, valamint a magyar Központi Hatóság által végzett feladatokról.

A kiadvány második része bemutatja a francia és a német jó gyakorlatokat, esetpéldákon keresztül. Mindkét rendszerben sok, Magyarország számára is hasznosítható megoldás létezik. Mindkét országban közös, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediáció területén igénybe veszik a civil szervezetek segítségét, sőt lényegében a mediációt ezek végzik a gyakorlatban. Mindkét országról elmondható továbbá, hogy lényegesen több tapasztalattal rendelkeznek az ezen a területen végzett mediációról, mivel egyrészt sokkal több ügyszámmal dolgoznak a kijelölt központi hatóságok, másrészt pedig a mediáció alkalmazása és a mediációhóz való hozzáférés ezekben az EU tagállamokban jelenleg fejlettebb, mint Magyarországon.

Nagyon érdekes például, hogy Franciaországban a jogellenes gyermekelvitellel összefüggésben mindenféleképpen sor kerül nemzetközi családjogi mediációra az alábbi esetekben:

1. A peres felek egyikének (az „elvivő” vagy az „áldozat” szülő) kezdeményezésére

2. Igazságügyi (ügyvéd, ügyész, bíróság, fellebbviteli törvényszék vagy központi hatóság általi) kezdeményezésre.

Ez a lehetőség például hazánkban még nagyon korlátozott és valószínűleg kevés szülő ismeri egyáltalán a lehetőségét a békés megegyezésnek.

A mediáció az ilyen gyermekelviteli ügyekben mindig rövidtávú és intenzív; a gyermekük elvesztése miatt kétségbeesett szülők hatalmas nyomás alatt állnak, hogy megoldást találjanak, miközben a kommunikációjuk sokszor erősen gátolt. Ez a mediátortól speciális adottságokat igényel, képesnek kell lennie eszkalálódott és szélsőséges emóciókkal terhelt konfliktusok kezelésére, valamint alaposan ismernie kell a gyermekelviteli ügyek jogi korlátait és szoros határidőit.

Fontos kiemelni és a kézikönyv egyik fontos üzenete is, hogy a nemzetközi családjogi mediátor alapja először is a mediációs kultúra elsajátítása. Ennek a mediációs kultúrának a megértése és asszimilációja nélkül minden szakember, bármilyen jó is legyen saját területén, csak egy „szánalmas” mediátor lehet.

A kézikönyv egyik legérdekesebb és legértékesebb része talán, az, amelyik bemutatja az egyes szereplőket a jogellenes gyermekelviteli ügyekben és rávilágít a szereplők lehetőségeire a mediáció alkalmazásával kapcsolatban. Bíró – mediátor – központi hatóság, mind fontos szereplője ennek a folyamatnak és kizárólag egymást segítve, együttműködve képesek a lehető legjobb megoldást kínálni a krízisben lévő családok, elsősorban a gyermekek számára.

A közvetítéssel, mediációval történő vitarendezést ösztönözni kell azokban az ügyekben, melyek a családokat, a családok jövőbeni kapcsolatait, együttműködését érintik.

Fontos hangsúlyozni, hogy az, hogy milyen módon ajánlják fel a közvetítés lehetőségét a feleknek, döntően nagy befolyással bír a közvetítői eljárás sikerére. Ennek azért van jelentősége, mert a mediációs eljárás, még kevéssé ismert a széles nyilvánosság előtt, sokszor a szülők bizonytalanok, bizalmatlanok a módszer hatékonyságát illetőn. Ezért a szülőket teljes körűen és őszintén kell tájékoztatni arról, hogy mit jelent a közvetítői eljárás, mit nem, milyen előnyökkel jár.

Informálni kell Őket arról, hogy a közvetítés lehetősége nem érinti a szülő azon jogát, hogy peres eljárást kezdeményezzen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a békés folyamat eredményeként létrejött, egyezségen alapuló megállapodások fenntarthatóbbak, hiszen a felek akaratát, tényleges szükségleteiket tartalmazzák.  A mediáció nagyobb eséllyel vezet tartós megoldáshoz, ezért nagy valószínűséggel elejét veszi a sokszor éveken át tartó jogi eljárásoknak.

A jogellenes gyermekelviteli ügyekben több szakember jelenik meg a folyamatban, ezért fontos tisztázni, hogy az egyes szakembereknek mi a szerepe a mediációs eljárásban.

Ezen fejezet egyik szintén kiemelt része, amely arra keresi a választ, hogy az egyes államok hogyan segíthetik, tehetik hatékonyabbá a mediátorok munkáját?

• Megfelelő képzés biztosításával a leendő mediátorok számára (Olyan képzés, melynek során a képzésben résztvevő maga jön rá arra, hogy alkalmas-e arra, hogy mediátorként dolgozzon. Interaktív képzés, melynek része az önismeret, konfliktuskezelési szkillek, szimulált esetgyakorlatok, mediációs technikák elsajátítása és gyakorlása.)
• Továbbképzési lehetőségekhez juttatással, a szakmai ismeretek, a szakmai eszköztár fejlesztésére való lehetőséggel.
• Láthatóvá kell tenni, hogy jogellenes gyermekelviteli ügyekben kik azok a mediátorok, akik speciális ismeretekkel rendelkeznek, és milyen nyelven vállalnak közvetítői munkát. Közvetítő névjegyzékek létrehozása.
• Az érintett mediátoroknak lehetőséget biztosítani a szakmai fejlődésre, workshopokon, esetmegbeszéléseken.
• Rendszeres szupervízió biztosítása, egyénileg és csoportosan.
• A közvetítői munka értékelésére szolgáló követelmények kidolgozásának támogatása, ennek részeként, a feleknek lehetőséget kell biztosítani, hogy visszajelzéseket adhassanak a közvetítői eljárásról.

A kézikönyv természetesen lehetne sokkal bővebb és részletesebb, talán jobban kidolgozottabb is, azonban célját, a mediáció népszerűsítését, a jogellenes gyermekelviteli ügyek specialitásainak bemutatását maximálisan teljesíti, és kiváló alapja lehet egy jövőbeni magyarországi eljárásrend kidolgozásának is. Ezen ügyekben kiemelten fontos a megfontoltság, a tapintatosság és a jó diplomáciai érzék – ezek megfelelő arányban való használata segítheti a területen dolgozó szakembereket abban, hogy minél több ügy a szülők egyezségével, még a bírósági szakasz megindulása előtt lezárható legyen.

Ajánlások, következtetések

Jelen kiadvány a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediációval kapcsolatban az alábbi, jövőre vonatkozó ajánlásokat fogalmazza meg a szakmában tevékenykedő szakemberek részére. Ezek az ajánlások tényleg megfontolásra érdemesek és hozzájárulhatnak a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediáció további fejlesztéséhez.

1. A mediáció terepe politikamentes, hit nélküli, független, elismert és szakmailag beazonosítható.

Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi családjogi mediációt végző szervezetet vagy személyt egész Európában elismerik, egy európai nemzetközi családjogi mediációs etikai charta alkalmazásával, amelyet a nemzetközi családjogi mediátorok egy európai szervezete, vagy az Európai Bizottság ellenőrizne.

2. A speciális nemzetközi családjogi mediációs képzés legyen kötelező ahhoz, hogy valaki „nemzetközi családjogi mediátori” engedélyt kapjon, és ilyen tevékenységet végezhessen.

Ez azt jelenti, hogy az EU speciális képzést vagy képzéseket akkreditál (például a MikK, vagy az AMORIFE International DEMFI képzését, valamit a Közép Európai Mediációs Intézet ezirányú képzése is kialakítás alatt van), vagy létrehoz egy ugyanilyen európai képzést, melyet minden tagállam specifikálhat.

3. Az EU harmonizálja a regionális családjogi rendszereket

Ilyen lehet egy „európai válás”, egy ’”európai örökbefogadási eljárás”, egy „európai élettársi kapcsolat” létesítése, az uniós nemzetközi családjogi mediációhoz való hozzáférés joga stb.

4. Jöjjön létre egy európai zöld szám, amely mindenkinek lehetővé teszi, hogy tájékoztatást kapjon egy nemzetközi jellegű családjogi vitáról, akár egy, a vitában érdekelt félről, akár egy, a nemzetközi ügyben eljáró szakemberről legyen szó.

Ez azt jelenti, hogy minden európai ország központi hatósága a nemzetközi mediációk vagy a nemzetközi családjogi viták számára technikai támaszt nyújt egyetlen kizárólagos telefonszámon keresztül. A központi hatóságok támogatják, de maguk nem végzik a mediációt.

5. A kérelmezők vagy a nemzetközi családjogi mediáció által érintett személyek legyenek jogosultak pénzügyi támogatásra: jogsegély, szociális segítségnyújtás, biztosítók, egészségpénztárak támogatása.

Ide tartozna a mediációs eljárások díjának uniós szabályozása: egy díjtáblázat létrehozása és a gyakorlatok harmonizálása (ülésenkénti vagy óránkénti díjszabás, vállalt órák vagy ülések száma, az ügyfelek által fizetendő kiegészítő díjak, tolmácsdíjak, komediátor díjazása, útiköltség megfizetése stb.)

6. A gyermekek meghallgatásának rögzítése

A meghallgatásokra csak olyan helyen kerülhet sor, ahol lehetőség van hang- és filmfelvételre.

7. A nemzetközi családjogi mediátorok kommunikációja más érintett szakemberekkel

Ez azt jelenti, hogy az ő pozíciója az ügy többi szakértőjével (ügyvédek, bírák, pszichológusok, rendőrök, nyomozók stb.) egyenértékű. Mivel a munka alapja a jog, a nemzetközi családjogi mediátor, tiszteletben tartva az etikai elvárásokat, kommunikálhat a többi szakértővel a folyamatban lévő ügy megoldása érdekében.

8. A nemzetközi családjogi mediátor az egyezségeket az azokat létrehozó és szövegezésükben segítő személyekkel együtt írja alá.

Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi családjogi mediátor jogosult lenne közokiratok készítésére. Ő garantálná az egyezségek jogi megvalósíthatóságát, de nem garantálná az időtartamról szóló egyezségek megvalósíthatóságát. Az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyveket a felek ügyvédeivel együtt lehetne véglegesíteni.

9. Nemzetközi családjogi mediátori feladatot csak korábban családi mediációra akkreditált, vagy azt végzett személy láthat el.

Ez azt jelenti, hogy különbséget kell tenni a nemzetközi kereskedelmi és hagyatéki mediációk és a családi vagy házastársi vitát érintő mediációk között. Szóba jöhet egy közös képzési alap, illetve későbbi specializációk. Fontos hangsúlyozni, hogy például egy nemzetközi magánjogra szakosodott ügyvéd nem lehet mediációs képzés nélkül mediátor.

10. A szakmai gyakorlatok szupervíziója és/vagy elemzése legyen kötelező a nemzetközi családjogi mediátorok számára.

Ez azt jelenti, hogy a mediátornak bizonyságát kell adnia annak, hogy egy elismert szakember által tartott szupervíziós vagy szakmai gyakorlati elemzési képzésen vesz részt.

(forrás:Igazságügyi Minisztérium)

A kézikönyv itt elérhető: Kézikönyv_HUN