A mediátor segít megtalálni az arany középutat

Varga Szilvia Edit vagyok, mediátor, coach és erőszakmentes kommunikáció szakértő. Eddig közel 500 ügyféllel dolgoztam már együtt párkapcsolati/családi problémák, válás, saját elakadások, gyerekkori minták, gyereknevelési problémák, iskolai viselkedési problémák esetén. Tapasztalatom szerint kivétel nélkül minden esetben kulcsszerepet játszik a megfelelő kommunikáció, az empátia, egymás érzéseinek és igényeinek megértése.

Mikor hallott először a mediációról és mik voltak az első benyomások?

2014. végén egy baráti házaspár vett részt egy párkapcsolati mediációs folyamatban, tőlük hallottam először a módszerről. Akkor el is mentem a mediációt vezető mediátor hölgyhöz, hogy megismerjem a munkáját és azonnal beleszerettem a módszerbe. Életem során nagyon sokszor „talált meg” a mediáció, sok barátom, kollégám, családtagom kérte a segítségem, mikor konfliktusuk adódott, mert bíztak kiegyensúlyozottságomban, objektív értékítéletemben, fejlett kommunikációs készségemben. Fantasztikus volt megtudni, hogy létezik egy ilyen szakma vagy talán inkább hivatás, mely azzal foglalkozik, hogy segítsen hidat építeni emberek között.  

Mit jelent Önnek a mediáció?

A híd analógiát folytatva számomra a mediáció egy olyan módszertan, mely segít hidat építeni olyan emberek között, akik nem találják az együttműködés útját. Egy ügyfelem kislánya úgy fogalmazott, hogy a mediátor „magyarról magyarra fordít”. Azt gondolom, ő nemes egyszerűséggel rátapintott a mediáció lényegére. Én mediátorként azon dolgozom, hogy az ügyfelek megtapasztalják, hogy van mód nem csak beszélgetni, hanem MEGbeszélni a konfliktusaikat, eltérő nézeteiket. Ebben egyébként nagyszerű kísérő eszköz az erőszakmentes kommunikáció. 

Mióta foglalkozik ténylegesen is a mediációval?

2016-ban végeztem mediátorként és 2017-től már teljes állásban foglalkozom a mediációval. 

Mit gondol: a mediáció jövője miként alakulhat Magyarországon és mit gondol a jelenlegi helyzetről?

Jelenleg még sokan nem ismerik a mediációt, néha összetévesztik a meditációval. A két területben közös a béke megteremtése, csak más eszközökkel… Komolyra fordítva a szót, a mediáció az utóbbi néhány évben egyre ismertebbé vált, de még mindig információhiány, bizonytalanság és ellenállás övezi. Utóbbi alatt azt értem, hogy nehezen szánják el magukat a konfliktusban érintettek, hogy segítséget kérjenek a megoldáshoz akkor, mikor még nem késő, mikor még nem szükséges a törvény erejéhez nyúlni. A jelenben és a jövőben is az a feladatunk mediátorként, hogy minél többekkel megismertessük a módszert, ezáltal nemcsak információt átadva, hanem szemléletmódot is formálva.

Mit tekint a mediáció legnagyobb előnyének? 

Egyszerűen megfogalmazva: hogy segít megtalálni az arany középutat. Sokszor azok számára is, akik már magát az utat sem látják egymás között. Képes megjavítani vagy akár megteremteni a kommunikációt a vitában álló felek között a lehető legtöbb eredménnyel, a lehető legkevesebb sérülés mellett. 

Ön szerint mit csinál a mediátor?

A mediátor sokszor tükröt tart és átkeretezi a helyzetet, friss, semleges szemmel. Ráébreszti a feleket, hogy van kiút, van olyan megoldás, ami mindkettejüknek megfelelő lehet, még akkor is, ha korábban azt hitték, már nincs remény a békés megegyezésre. 

Melyek azok a területei a mediációnak, amelyekkel foglalkozik? Gyakorló mediátorként milyen esetekkel találkozik a leggyakrabban és ki tudna-e emelni olyan eseteket, amelyek alátámasztják azt, hogy a mediációt szélesebb körben kellene alkalmazni?

Jellemzően családi, párkapcsolati problémák esetén találnak meg az ügyfelek. Sokszor párok kétségek közt vergődve keresnek fel, hogy elváljanak-e, mert akár hűtlenség következett be a kapcsolatban. Volt már több olyan esetem, ahol meg tudták beszélni, meg tudták oldani a segítségemmel a kapcsolat legégetőbb problémáit. Ezután kapcsolatukat új alapokra helyezve, tudomásom szerint, azóta kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. Egymással. Iskolákban, óvodákban számtalan érzékenyítő előadást, tréninget tartottam kommunikáció, konfliktuskezelés témákban. Azt tapasztaltam, hogy ezekben az intézményekben nagy segítség volna, ha mediátori segítséget vennének igénybe vitás, akár fegyelmi ügyekben, amire egyébként a magyar jogszabályi környezet biztosít is lehetőséget.

Mely területeken lehetne szélesebb körben is alkalmazni a mediációt?

Munkahelyeken és oktatási intézményekben. Utóbbiakban ezáltal azt is elérhetnénk, hogy a gyerekek, fiatalok már teljes természetességgel gondoljanak arra, hogy a konfliktusok békésen is megoldhatóak, és ha szükséges, nem szégyen szakértőt bevonni a folyamatba. Szívügyem az angolszász országokban iskolákban oly sikeresen alkalmazott kortárs mediáció – melynek lényege, hogy már kisiskolás korban megtanítják a gyerekeket, hogyan tudják az osztályon, iskolán belüli konfliktusokat békésen, a mediáció eszközeivel megoldani – bevezetése a magyar iskolarendszerbe, mellyel az előbbiekben említett szemléletformálás megvalósulhatna.