Interjú - Varga Zoltán
2011-ben a Lege Artis képzése után nagy erő bedobássál kezdtem el foglalkozni a mediációval, amiben a szakterületem (közgazdász ) miatt inkább a gazdasági élet szereplői és gazdasági életen belül felmerülő konfliktusokkal szerettem volna foglalkozni.
Mikor hallott először a mediációról?
A közvetítői törvény megjelenését követően egy Olaszországban végzett, de itthon élő jogász barátom beszélt a törvényről és hogy a mediáció milyen sikeres szerepet töltött be egy időben Olaszországban. Ezt követően egy darabig nem foglalkoztam vele egy darabig, a 2008-2009 es válság időszakában fogalmazódott meg bennem, hogy nagyon sok peres eljárás megelőzhető és megoldható lenne megegyezéses alapon. Ekkor kezdtem újra foglalkozni a mediációval, és kerestem annak a lehetőségét, hogy hol tudom elsajátítani a mediációs módszertant. Ekkor kerestem fel a LEGE Artis képzését ahol Lovas Zsuzsa és Virág András tanfolyamán ismerkedtem meg a mediációval.
Mik voltak az első benyomások?
Rendkívül kettős érzéssel kezdi el szerintem a mediátor a közvetői tevékenységét, mert a jól memorizált protokoll biztonsága mellett azért ott van egy nagyon erős félelem is. A kezdeti nehézségeket csak erősíti a módszer ismeretlensége. Az én esetem annyiban volt más, hogy egy vidéki városban az ismertséggel, vagyis a személyemmel nem annyira van probléma, viszont az alternatív konfliktus kezelés elfogadtatása nehezen megy, mert nincs benne a köztudatban. A mediáció népszerűsítését tartom a mai napig az egyik legfontosabb feladatomnak.
Mit jelent Önnek a mediáció és a mediációs módszerek közül melyekkel találkozott eddig?
A mediációt és a mediációs módszereket, részben a kommunikációs kultúra fejlődésében egy áttörési eszköznek tartom, legyen az párkapcsolati, iskolai, gazdasági, vagy bármely konfliktusos terület. Ugyanakkor a jogszabály ahhoz is teret ad, hogy a közvetítés a kiegyensúlyozott, legalizált és jövőbe néző vitakultúrát, szerződéses kultúrát kísérő, azt támogató eszköz legyen.
Mióta foglalkozik ténylegesen is a mediációval? Ön szerint mennyire ismerik az emberek a mediációt?
2011-ben a Lege Artis képzése után nagy erőbedobássál kezdtem el foglalkozni a mediációval. A szakterületem (közgazdász) miatt inkább a gazdasági élet szereplői és gazdasági életen belül felmerülő konfliktusokkal szerettem volna foglalkozni. A kezdeti időszakban közreműködtem több családi, párkapcsolati co-mediációban is, aminek köszönhetően azt hiszem végérvényesen elkötelezettje lettem a közvetítésnek. A kezdeményezésemre jött létre a zalai megyei mediátor szakmát is megszólító Gazdasági Mediációs Központ – a retrós hangulatot ébresztő GMK – a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara intézményi támogatásával. A mediáció népszerűsítése szerintem a szakma egyik legfontosabb feladata. Nyilván nem a szakma iránt amúgy is elkötelezett mediátorok között, hanem a köztudatban. Mint minden marketing tevékenységnél, itt a hatékonyság záloga, hogy a népszerűsítést sem szabad csak általánosságban végezni, hanem minden célcsoporthoz el kell juttatni a sajátosságaikra építő üzeneteket: miért jó ez nekik, mikor forduljanak mediátorhoz, és hasonló kérdésekre választ adva.
A mediáció hosszú távú eredményeket tud nyújtani az érintettek számára? Tapasztalatai szerint a felek hosszú távon is betartják a megállapodásokat?
Az mediáció a belátás, a megegyezés és az önkéntesség hármasa mellett az egyik módszere annak konfliktushelyzetekre megoldást találjanak. Aki ezt választja és a szerepét komolyan veszi, eleve hosszú távon keres megoldást. A tapasztalatom alapján egyértelműen úgy látom, hogy a megállapodást az érintettek betartják, és ha korrekcióra is szorul a korábban általuk elfogadott megoldás, könnyebben tudják azt kezdeményezni.
Gyakorló mediátorként milyen esetekkel találkozik a leggyakrabban és ki tudna-e emelni olyan eseteket, amelyek alátámasztják azt, hogy a mediációt szélesebb körben kellene alkalmazni?
Az mediáció a belátás, a megegyezés és az önkéntesség hármasa mellett az egyik módszere annak konfliktushelyzetekre megoldást találjanak. Aki ezt választja és a szerepét komolyan veszi, eleve hosszú távon keres megoldást. A tapasztalatom alapján egyértelműen úgy látom, hogy a megállapodást az érintettek betartják, és ha korrekcióra is szorul a korábban általuk elfogadott megoldás, könnyebben tudják azt kezdeményezni.
Általában egy válási szituációban melyik fél kezdeményez mediációs eljárást?
Mindenképpen a hölgyek, valószínű az empatikus érzékenységük miatt is, de a bírósági tárgyalások kellemetlenségeinek elkerülése miatt is.
Amikor a válási folyamatban gyermek is érintett, akkor van-e valami speciális módszer, amely lehetővé teszi azt, hogy a mediációs eljárásban a gyermek véleményét is meghallgassák?
Az a tapasztalatom, hogy a mediációs folyamatban mindenkit érmes megszólítani, aki az esetleges megállapodást befolyásolhatja, ha tetszik „veszélyezteti”, ezért gyerekek esetében ajánlott annak a korosztálynak a megszólítása, akiknek véleménye hatással lehet a megállapodásra. Ismerek olyan esetet is, amikor a szülők megalapozott és átgondolt megállapodását egy szülő – gyerek mediációs tárgyaláson sikerült „újra” értelmezni, amiben a gyerek is partnerré vált a saját érdekei mentén.
Mit gondol, Magyarországon reformra szorul a mediáció intézménye?
Igen, és elsősorban a közigazgatást kell érintenie. A mediáció lényegét, alapjait a jelenlegi rendszerben a bíróságok egyedül nem tudják jól képviselni. Nem a bírósági rendszer feladata ugyanis, hogy eldöntse, mi a hatékony mediáció. El kellene érni, hogy egyenrangú félként kezelje a bírósági közvetítés intézménye a rajta kívül lévő mediációt. Megoszthatna ügyeket külső mediátorokkal, és egyben részt vállalna annak finanszírozásában is. Ennek a megváltoztatása azért fontos, mert a mediáció intézménye a valóságban nagyon jól együtt tud működni a jogrendszerrel, ezzel szemben mindig lesznek olyan konfliktus megoldások, amelyekre a jogrendszer nem tud jó választ adni. Ilyen péládul a már említett válás és párkapcsolati konfliktus.
Mit gondol: a mediáció jövője miként alakulhat Magyarországon?
Mindenképpen terjedni fog. Ennek egyrészt van egy szívó hatása, hiszen egyre több helyről igényeljük a megfelelő kommunikációt. A kommunikációs kultúránk erősödése magával fogja hozni a
konfliktusok kezelésnek közvetítésen alapuló megoldását. Ebben nagy szerep jut azoknak, akik már tudják, melyek az alternatív konfliktuskezelés előnyei. Nekik akár olyan szervezett formában, mint a KEMI, akár személyes módon is tenni kell azért, hogy mikrokörnyezetükben megtalálják azokat a kapcsolódási pontokat, ahol segíthetik a mediáció térnyerését még akkor is, ha közvetlen előnyük nem származik ebből.
A Közép Európai Mediációs Intézet tagjaként milyen tervei, céljai vannak, amelyeket szeretne megvalósítani?
A KEMI véleményem szerint ma az egyik legjobb szerveződés arra, hogy a mediációs szakma rendszeresen találkozzon, véleményt formáljon a szakmai kérdésekben, ugyanakkor hatékony akciókat találjunk ki a mediáció népszerűsítésére. Ebben szeretnék aktívan részt venni, mint vidéki szereplő, a lakóhelyem térségében. Ugyanakkor a gazdasági szférának is helye van a KEMI munkaprogramjában, ezért szeretném a gazdasági élet szereplőit a KEMI zászlója alatt megszólítani.
Hozzászólás